- Termékek
- Rendelés
- Boltkeresés/Partnereink
- Babaprojekt
- Egészségkönyvtár
- Férfiaknak
- Nőknek
- Gyakori Kérdések
- Média
- Hírlevélkérés
(Herb Research Fundation)
Az emberi szervezet kapilláris ereinek erősítésére Európában már régóta használják a fekete áfonya kivonatát (Vaccinum myrtillus-t). A fekete áfonya hatóanyagai segítik megelőzni a törékeny kapilláriserek szivárgását, ami által folyadékot engednek a szövetekbe behatolni.
A fekete áfonya kivonatának elsődleges haszna a következő területeken nyilvánvaló:
a szem és a látás egészsége,
mikrocirkuláció,
megpattant hajszálerek és visszértágulás kezelése,
kapilláris erek erősítése operáció előtt.
A vérerek törékenységét gyakran hozhatjuk összefüggésbe a magas vérnyomással, cukorbetegséggel és az érelmeszesedéssel. A kapilláriserek törékenysége súlyos orvosi problémákhoz vezethet: aranyér, agyvérzés, szívszélhűdés vagy a cukorbetegség és a magas vérnyomás által okozott retinakárosodásból származó vakság. Kevésbé súlyos hatások közé tartozik a hajlamosság zúzódásokra, kitágult erek, hajszálerek, gyönge éjszakai látás és a végtagok hidegsége, zsibbadása és görcse. A fekete áfonya kivonata segíti a vérkeringést, erősiti a kapillárisereket és növeli a vörösvértestek membránjának flexibilitását.
A fekete áfonya kivonata a fekete áfonya gyümölcsből készül, a levét és héját megfestő antocianinok igy koncentrálódnak. Az antocianinok a flavonoidokhoz tartoznak, melyeket intenziven tanulmányoztak az utóbbi években gyógyhatásuk miatt.
A feketeáfonyában lévő vegyületek más flavonoidokhoz hasonlóan antioxidáns tulajdonságúak, melyek a sejteket és a sejtmembránt a szabad gyökök által okozott károsodások ellen védik. A szabad gyökök igen reaktiv vegyületfragmensek, melyek toxikus és nem toxikus anyagok metabolizmusa során keletkeznek a szervezetben. Az ilyen szabad gyökök a szervezetben az egészséges sejtfalra olyan hatással lehetnek, mely a membrán károsodását, funkciójának gátlását okozzák, valamint a sejt halálához vezethetnek. Igy az antioxidánsok, azaz a szabad gyökök megfogói, öregedés elleni anyagoknak számítanak, ugyanakkor antikarcinogének, hiszen a szabad gyökök károsithatják a DNA-t és ezzel mutációt okozhatnak a sejtben. A fekete áfonya flavonoidjainak speciális hatásuk van a vérerekre és a vérsejtekre a sejtfal flexibilitásának növelésével. A kapilláris erek igy jobban nyújthatók, tágíthatók, a véráram növekedhet bennük, és a vörös vérsejtek pedig könnyebben deformálódhatnak, és könnyebben vehetnek fel olyan alakzatot, mely a keskeny kapillárisereken képes gyorsabban átáramolni.
Az test vérkeringése egy különleges pumpa és érrendszeren alapul. A szervezet belsejéből, a szívből, a tüdőből és az emésztőrendszerből indulva egyre szűkebb keresztmetszetű erek hálózata az, ami eljuttatja a vizet, az oxigént és a szükséges tápanyagokat a szervezetünkben lévő valamennyi sejthez. A legkisebb vérerek, a kapilláriserek olyan kicsik, hogy a vörösvértestek is csak egyenként tudnak rajta áthatolni. A véráram mennyisége és következésképpen a táplálék- és oxigénellátás egyensúlyban kell legyen az agy és a törzs, valamint a periferiális szervek között, a végtagokat és a bőrt is beleértve.
Az erek mentén lévő simaizmok a vérerek tágulását és összehúzódását teszik lehetővé, ezzel a vérnyomást növelve vagy csökkentve. A szelektiv összehúzódásuk válasz a hidegre, ezáltal a testhővel takarékoskodik a szervezet, és több hő jut az életfontosságú szervek részére a kezek és a lábak rovására, melyek igy lehűlhetnek. A kapillárisok arra is képesek, hogy a sejtfalon át folyadékot juttassanak a szövetek sejtek közötti terébe, mely a gyulladás alapja, amivel a szervezet a sérülésekre reagál. A kor előrehaladtával az erek és főleg a hajszálerek elvesztik rugalmasságukat, és részben elzáródhatnak kalcium és zsíranyagok lerakódása miatt.
A Ginkgo bilobahoz hasonlóan a fekete áfonya kivonatát a láb keringési elégtelenségeinek kezelésére használják. Klinikai vizsgálatok igazolták a fekete áfonya hatékonyságát az alsó végtagok vénás elégtelenségére minden életkorban. (Ref.. 1,2) A személyek életkora, akiken a vizsgálatok történtek, 18-tól 75 év volt. A kísérlet dokumentálta, hogy a fekete áfonya növelte mind a rugalmasságát a hajszálereknek, mind a vörösvértestek deformálhatóságát, ezzel helyreállítva a normális véráramot.
A fekete áfonya egy másik klinikai kipróbálása azt demonstrálta, hogy a fekete áfonya kivonata a lábakban előforduló visszértágulást képes kezelni. A teszt szignifikáns javulást okozott a visszértágulási szindromákban. A görcsök, a boka és a vádli dagadása, a zsibbadás mind a keringés elégtelenségéből fakad. Mindezekben a kisérletekben a feketeáfonyának semmilyen káros mellékhatása nem jelentkezett, még akkor sem, ha a normális adagot 50%-kal megnövelték.
A mikrocirkuláció kellemetlen megváltozása terhesség esetén igen gyakori. Visszértágulás és bevérzések jelentkezhetnek terhesség esetén a vérnyomás és a véráram változásával. A fekete áfonya hatását vizsgálták a szokásos adagot adva 115 nőnek, akiknél a fenti panaszok a terhesség következtében alakultak ki. (Ref. 4,5). Mindkét fekete áfonya tanulmányban a szimptomák jelentősen javultak, a fájdalom, az égető érzés legtöbb esetben elmúlt. Semmilyen mellékhatás nem jelentkezett a fekete áfonya fogyasztásból kifolyólag.
A fekete áfonya flavonoidjai a kutatások szerint a kapillárisok erősítése mellett, mely megelőzi a vérerek törékenységét (aranyér, zúzódások, szivárgás), csökkentik a kalcium lerakódását a vérerekben (Ref. 6). Ezzel az atherosclerosis vagyis a vérerek meszesedését gátolja. Ismert a fekete áfonya „vérhigitó hatása”, azaz meggátolja a vérlemezek aggregálódását, a vérrögképződést, ezzel a fekete áfonya tevékenyen hozzájárul a szívműködés hatékonyságához és segíti a szív- és érrendszeri rendellenességek gyógyítását.
A fekete áfonya antocianidjainak a kapilláris ereket erősítő hatása annyira elismert Európa-szerte, hogy sok klinikán feketeáfonyát adnak a betegnek operáció előtt és után is, hogy megelőzzék a bevérzéseket.
A keringési rendellenességekre a szem különösen érzékeny. A cukorbetegség és a magas vérnyomás a retinában kóros elváltozásokat okoz, mely a látást akadályozza. 1987-ben olasz kutatók negyven szembetegségekben szenvedő betegeken végeztek klinikai kísérletet. A fekete áfonya antocianinjai hatására szignifikáns javulást állapitottak meg a betegek látásában és a szem mikrocirkulációjában. (Ref. 8) A mért javulás mindkét területen kb. 80%-os volt. A fekete áfonya látásra gyakorolt hatása a II. világháború óta ismert, amikoris brit pilóták fekete áfonya lekvárt fogyasztottak azért, hogy az éjszakai berepüléseknél látásuk pontosabb legyen. Az 1960-as évek végén kutatások igazolták, hogy a fekete áfonya növeli a szemben egyes enzimek aktivitását, melyek az energiatermelést fokozzák. (Ref. 10,11) A fekete áfonya kivonata szintén csökkentette azt az időt, mely a szemnek a sötétséghez való alkalmazkodásához szükséges éles fény után (Ref. 12,13).
A fekete áfonya a gyomorfekély ellen
A feketeáfonyának talán a legkevésbé ismert tulajdonsága a gyomorfekély elleni hatása. Bár Európában erre is használatos, az amerikai publikációkban elsősorban a vérerekre és a szemre való hatása van emlitve. Jótékony hatása lehet olyan gyomorfekélyek esetében, melyeket stressz, a gyomor túlzott savassága okoz, vagy ha gyulladásgátló gyógyszerek, mint aszpirin idézi elő, illetve, ha a gyomor falának károsodását pl. alkohol okozza. A fekete áfonya flavonoidjai dramatikusan növelik a gyomor nyálkatermelését, mely védőréteget képez és véd a fekélyképződéstől (Ref. 14).
A kutatásokban, klinikai kipróbálásokban a fekete áfonya kivonatát használták, melyet standardizáltak: 36% antocianidot tartalmazott. A fekete áfonya kivonatból 160 - 320 mg-ot alkalmaztak napi egyszeri vagy kétszeri bevétellel.
A fekete áfonya gyümölcsének nincsen ismert toxicitása. A klinikai tanulmányok során semmilyen káros mellékhatást nem észleltek. A kivonat tipikus napi adagja három tányérka fekete áfonya gyümölcsnek felel meg, amitől semmilyen toxikus hatás nem várható.
Mellékhatás: nem ismert (Ref. 15)
Kontraindikáció: nem ismert (Ref. 15)
Gyógyszerkölcsönhatás: nem ismert (Ref. 15).
Referenciák
Guerrini M. (1987) Report on clinical trial of bilberry anthocyanosides in the treatment of venous insufficiency of the lower limbs. Instituto di Patalogia Speciale Medica e Methodologia Clinica, Universita di Siena.
Corsi S. (1987) Report on trial of bilberry anthocyanosides (Tegens - Inverni della Beffa) in the medical treatment of venous insufficiency of the lower limbs. Casa di Cura S. Chiara, Florence, Italy.
Gatta L. (1982) Controlled clinical trial among patients designed to assess the therapeutic efficacy and safety of Tegens 160. Ospedale Filippo del Ponte, Varese, Italy.
Teglia L, et.al. Vaccinium myrtillus anthocyanosides (Tegens) in the treatment of venous insufficiency of lower limbs and acute piles in pregnancy [in Italian] (1987) Quaderni di Clinica Osterica Gynecologica 42:221.
Baisi F. (1987) Report on clinical trial of bilberry anthocyanosides in the treatment of venous insufficiency in pregnancy and of post-partum hemorrhoids. Predidio Ospedaliero di Livorno, Italy.
Kadar A. et al. (1979) Arch Tierernahr 29(12):845-58.
Pulliero G. et al. (1989) Fitoterapia 60:69.
Gentile A. (1987) Use of bilberry anthocyanosides to prevent hemorrhage in preparation for ENT surgery. Istituti Ospitalieri di Verona, Italy.
Perossini M, Guidi G, Chiellini S. Siravo D. (1987) Clinical study of bilberry anthocyanosides in the treatment of diabetic and hypertensive microangiopathy of the retina. Ann. Ottalm. E Clin. Ocul. 12:1173.
Cluzel C. et al. (1969) C. R. Soc. Biol. 163(1):147-50.
Cluzel C. et al. (1970) Biochem. Pharmacol. 19:2295.
Badstide P. et al. (1968) Bull. Soc. Opthal. Fr. 68:801.
Jayle GE, Aubert L. The action of anthocyanins glucosides on the scoptopic and mesopic vision of the normal subject [in French]. (1964) Therapie 19:171.
Cristoni A, Magistretti MJ. Antiulcer and healing activity of Vaccinium myrtillus anthocyanosides. Farmaco Ed Prat 1987;42:29-43.
Blumenthal M, Busse W, Goldberg A, et al. eds. The Complete German Commission E Monographs. Austin, TXP: The American Botanical Council: Boston: Integrative Medical Communications, 1998