10 fontos szempont, amiért érdemes Pharmaforte termékeket választani

ÍRJ POZITÍV VÉLEMÉNYT a google maps-en, és KAPSZ 100 AJÁNDÉKPONTOT amit levásárolhatsz! Vélemény írás után, a felső menü kapcsolat linkről jelezd hogy írtál, és email címedhez jóváírunk levásárolható pontokat!

Kapcsolódó témák

---

Botanikai ismeretek első sorban azokról a növényekről, melyeknek kivonatait és hatóanyagait a Pharmaforte étrend-kiegészítőkben felhasználtunk

Botanikai szakértőnk: Dr. Szabó István egyetemi tanár, a Pannon Egyetem Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszékének vezetője

Áfonya (Vaccinium) nemzetség

            a kb. 450 fajból itt említésre kerül:

Fekete áfonya [Vaccinium myrtillus] - Bilberry

Közönséges tőzegáfonya [Vaccinium oxycoccos]

Kisszemű tőzegáfonya [Vaccinium microcarpon] - Small cranberry

Amerikai tőzegáfonya = nagyszemű amerikai tőzegáfonya [Vaccinium macrocarpon] - Cranberry

Vörös áfonya [Vaccinium vitis-idaea] - Cowberry, Lingonberry

Közönséges torma

Fokhagyma

Gránátalma

Perui maca

Valódi édesgyökér

Kínai angyalgyökér 

Áfonya

Az áfonya (Vaccinium) a Hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó nemzetség, kb. 450 fajból áll. Savanyú talajt kedvelő, gyakran ízletes bogyójú cserjék és félcserjék tartoznak ide. Többnyire az északi félgömb hűvösebb területein élnek, de trópusi fajai is megtalálhatók. Itt csak a Vaccinium nemzetség néhány fajának leírására szorítkozunk, mert ezek váltak ismertté a magyar fogyasztók körében.
Legelterjedtebb áfonya fajok:
Fekete áfonya [Vaccinium myrtillus] - Bilberry
Közönséges tőzegáfonya [Vaccinium oxycoccos]
Kisszemű tőzegáfonya [Vaccinium microcarpon] - Small cranberry
Amerikai tőzegáfonya = nagyszemű amerikai tőzegáfonya [Vaccinium macrocarpon] - Cranberry
Vörös áfonya [Vaccinium vitis-idaea] - Cowberry, Lingonberry

Fekete áfonya [Vaccinium myrtillus(angol neve Bilberry)

Míg a tőzegáfonya kúszó, addig a lombhullató fekete áfonya felemelkedő száru. 
A fekete áfonya nálunk a mészkerülő fenyvesek és bükkös lomberdők védett faja, ezért csak engédéllyel gyűjthető. Alacsony növésű (30–60 cm), gazdagon elágazó félcserje. Legyökeresedő ágai szögletesek, idősebb szára is zöldes színű. Egyetlen tőről akár ezer négyzetméteres sarjtelep is kifejlődhet. Levelei vékony lemezűek, tojásdadok, kihegyezettek, finoman fűrészesek, felületük kopasz és fénytelen. Levélhónalji virágai magányosak. A párta gömbös, korsó alakú halvány zöldes-vörös. Áprilistól júniusig nyílik. Augusztus-szeptember folyamán gömbös álbogyója, hamvas feketés-kék szinűre érik. Termesztésre nemesített változata a vad alaknál nagyobb méretű bogyókat terem; humuszban gazdag, savanyú kémhatású, vízzel közepesen ellátott talajon, félárnyékos helyeken termeszthető. 
Székelyföldön kukojsza néven ismerik a gyümölcsét, és fogazott, nyeles faládákkal fésülik össze azt. Közkedvelt lekvár, gyümölcssaláták, gyümölcslevek, borok, likőrök, levesek és teák alapanyaga, vadhúsok es sütemények ízesítője, tölteléke. Gyümölcssavakat, cukrot, pektint, katechin típusú cseranyagot, A-, D- és C- vitamint, antocianidin glikozidát, egyéb flavonoidokat, invert cukrot, arbutint, vasat tartalmaz. Teakészitésre a levele is alkalmas, amely elsősorban tanninban, cseranyagokban, flavonoidokban, iridoidokban, króm és mangán vegyületekben gazdag.
A fekete áfonya gyümölcsét keresettsége miatt más, hasonló méretű és színű, lédús termésekkel helyettesítik vagy hamisíthatják. Leggyakrabban a fekete bodza bogyóját használják ilyen célra. Gyakorlott szemmel jól megkülönböztethető a fekete áfonya elhúsosodott vacok eredetű álbogyójától, amelynek végén a virág maradványa korona alakban megmarad. 
Meg kell különböztetni a kék áfonyától is, melyet nagy mennyiségben lehet kapni a piacokon, mivel jól termeszthető. A kék áfonya is sötét lilás kék kívülről, de nagyobb bogyójú, mint a fekete áfonya, valamint jellegzetessége, hogy kettévágva a gyümölcs belül zöldessárga, míg a fekete áfonya kettévágva erősen festő sötét lilás színű.
A hamvas fekete gyümölcsű fajok közül leggyakoribb az amerikai vad keskenylevelű áfonya (Vaccinium angustifolium, lowbush blueberry) és a nagy kékáfonya (Vaccinium corymbosum, highbush blueberry), amelynek termesztése nagyobb gyümölcsökkel gazdag termésfürtje miatt kifizetődőbb. Ez utóbbit Europában először Németországban kezdték termeszteni az 1930-as években, majd hazánkban is megjelent.

Amerikai tőzegáfonya = Amerikai nagyszemű tőzegáfonya [Vaccinium macrocarpon](angol neve: cranberry)

Az áfonya fajok a hangaféle növények családjába tartoznak, olyan más érdekes növényekkel együtt, mint a szamócafa, az erika, a csarab, vagy a havasszépe (azalea, rododendron). Magyarorszagon a fekete, a vörös és a tőzegáfonya fordul elő a természetben. Mindannyiuk nagyon ritka, veszélyeztetett faj, és termésük csak külön engedéllyel gyűjthető. Így az áfonya likőr, az áfonya lekvár, a friss, a cukrozott és aszalt áfonya gyümölcs küföldről kerül be hazánkba, eltekintve a termesztési probálkozások némi eredményétől.
A vad áfonyák, így a tőzegáfonya is, tőlünk északabbra gyakoriak, sőt az északi félteke valamennyi földrészének hideg-mérsékelt és sarkvidéki, tundra éghajlati övezetében kiterjedt állományokat alkotnak.
A nagy gyümölcsű (macrocarpus) típus, amelyet önálló fajnak tekintenek, eredetileg Amerika észak-keleti részén jellemző, és mint haszonnövény, már az első telepesek érdeklődését felkeltette. A koponyaformára utaló “crane berry” antropomorf elnevezés is tőlük származik. Napjainkra – hidrochoor (viz altali) terjedését felismerve – sajátos, hidrokultúrás termesztése fejlődött ki.
A tőzegáfonya heverő szárú félcserje, magassága nem haladja meg a 30 cm-t. Kicsi, bőrnemű levelei tavasszal bronz fényűek, nyáron sötétzöldek. Őszi lombszíneződése változatos. Fehéres-rózsaszin, hátrahajló szirmú virágai a levelek hónaljából fejlődnek. A vad alak (Vaccinium oxycoccos L. var. microphyllum (Lange) J. Rousseau & Raym.,Vaccinium microcarpon (Turcz.) Hook) levelének fonáka szürkés és széle visszagöngyölt. A nagyszemű tőzegáfonya erőteljesebb növésű, levele nagyobb és gyümölcse cseresznye méretű. A gömbölyű álbogyó színe érés során fehérről sötétvörösre változik. Nagy cukortartalmú, de nyersen erősen savanyú, kesernyés izű. Becslések szerint a termés 5%-a kerül csak friss fogyasztásra, 95%-ban üditőital, koktél, kompót, dzsem, szósz, cukrozott gyümölcs, szárított készítmény, hatóanyag kivonat készül belőle.  Feldolgozás során az éretlen “fehér áfonya” külön hasznosítható. Leveléből tea főzhető.
A tőzegáfonya összefüggő szőnyeget képez a mohalápokon. Bőven terem, de gyűjtése a természetben aprólékos munka. A nagyszemű tőzegáfonyát sekély tőzegmohás medencékben termesztik, ahol vízborítással könnyen összegyűjthetők a felúszó gyümölcsök. Termesztése során peszticideket nem használnak, bio- és gyógyászati készitmények előállitására alkalmas.
A gyümölcs magas pektin és rost tartalmú, szerves savakban, ásványi anyagokban gazdag. Különösen jelentős csersav, C-vitamin, antocianidin flavonoid (cianidin, paeonidin, quercetin), polifenol antioxidáns, egyéb nagy molekulatömegű vegyület és nélkülözhetetlen mikroelem, többek között mangán tartalma.

Közönséges torma[Armoracia rusticana P. Gaertn. et al., Armoracia lapathifolia Usteri]

Az ártereken, vízpartokon, nedves réteken, árokszéleken elvadultan is megjelenő torma kelet-mediterrán elterjedésű, földalatti részeiért régóta termesztett és nagyra becsült fűszer- és gyógynövény. Évelő, dudvaszárú faj. Függőleges répateste elágazik, és vastag karógyökérben folytatódik. Tőlevelei nagyok, általában keskeny tojásdadok, széles lándzsásak, részben szárnyasan szeldeltek. Végálló, sátorozó fürtös virágzatrendszerét a keresztes virágúak családjára jellemző szerkezetű és illatú fehér virágok alkotják. Becő termései gömbösek, rekeszenként 4-6 magvúak. 
A tormagyökér közismerten jó sarjadzó képességű, és ennek köszönhetően könnyen szaporítható, sőt a kertben, a ház körül különösebb gondozás nélkül megmarad a növény. Közkedveltségét egyedülállóan jellegzetes csípős illatának és ízének, valamint számos, egészségre gyakorolt jótékony hatásának köszönheti. Orrfacsaró, könnyeztető aromája különösen aprítás, még inkább reszelés során szabadul fel, és még 10-20 perc múlva is igen erős. 
A jelenség hátterében sajátos vegyületek és kémiai folyamatok rejlenek. A sérült sejtekből felszabaduló mirozin enzim a glukozinolát szinigrint a bőrt és nyálkahártyát irritáló allil-izo-tiocianáttá (mustárolajjá) alakítják. A nyers vagy ecetes reszelt torma a levegőn, vagy melegítés hatására idővel megbarnul, elveszíti csípős ízét és megkeseredik.
A tormagyökér a mustárolaj mellett illóolajokat és más antibiotikus hatású vegyületeket is tartalmaz. Igen gazdag C vitaminban és olyan fontos ásványi anyagokban, mint kálium, kalcium, magnézium és foszfor. A tormagyökér peroxidáz enzimet molekuláris biológiai kutatásokban, különösen immun-szövetkémiában alkalmazzák. A vastag gyökerekből sajtolt olaj röntgen kontrasztanyag.
Külföldön több fajtája ismert (pl. édes, közepesen, erősen csípős). A vadon élő tormát körültekintően kell szedni, hogy a nagyon hasonló édesgyökerű tormát ne károsítsuk. Azt debreceni tormának is nevezik, vizes helyeken él, becőtermései nagyobbak és tízmagú rekeszűek (Armoracia macrocarpa (Waldst. & Kit.) Kit. ex Baumg). Pannóniai bennszülött faj, felfedezése magyar művelődéstörténeti esemény. Védett botanikai ritkaság, amely csak engedéllyel gyűjthető.

Fokhagyma[Allium sativum L.]

Közép-Ázsiából származó, ma világszerte termesztett növény. Számos nemzet konyhájának - így a magyarnak is - nélkülözhetetlen ősi fűszere, és gyógyhatása miatt már az ókortól fogva sokra becsülik. Növényrendszertanilag a hagymafélék (Alliaceae, korábban Liliaceae) családjába sorolják. 

Szürkés-zöld, lapos, végig árkolt levelű, hagymás növény. Gyökérzete bojtos. Gerezdes hagymája 9-15 húsos fiókhagymából tevődik össze, amelyek az elszáradó tönkön levélhónalji oldalrügyekből fejlődnek ki. Mindegyiket, és az egész hagymagerezd-csoportot vékony, fehér, hártyás levelek borítják. Tőkocsánya 30-50 cm hosszú, és félig levélhüvelyek ölelik. Megszáradva a hagymákon maradnak, ami lehetővé teszi koszorúba, fonatokba kötésüket.  Álernyős virágzata kevés fehéres vagy zöld színű virágból áll, amelyek gyakran elevenszülők, vagyis sarjhagymákká (léghagymákká) alakulhatnak. A nálunk tömegben termesztett fokhagyma általában meddő, de előfordul magszárat hozó változat is. Termesztés során a fiókhagymákat használják fel szaporításra (tavaszi vagy őszi duggatásra).
Különböző életformájú típusai vannak. Lehet egyéves, kétéves és évelő, illetve őszi (nagyfejű, áttelelő fokhagyma), vagy tavaszi ültetésű. A tekeredő szárú gyöngyhagyma vagy kígyóhagyma (Allium ophioscordon vagy A. sativum var. ophioscorodon) léghagymája kerektojásdad, terméke a rokambola (rozshagyma). Tévedést okozhat, hogy gyakran a vöröshagyma (Allium cepa) savanyításra alkalmas, 2-3 cm-es gömbölyű hagymás változatát is kígyóhagymának nevezik.
A hagymaféle fajokra jellemző hatóanyagok a kéntartalmú illóolajok (főleg allicin, diallil diszulfid, diallil triszulfid és ajoén) és aminosavak, a nem kéntartalmú vegyületek (flavonoidok, szteroidok, szkordininek, foszfolipidek, egyéb aminosavak), az ásványi anyagok (kalcium, kálium, réz, vas, jód, magnézium, szelén), továbbá vitaminok (A-, B1-, B2-, B3-, B6-vitamin és a B-komplexhez tartozó kolin, C-vitamin, provitamin A és D). A friss fokhagyma 0,1% olajat tartalmaz. Fő hatóanyaga a szagtalan alliin, ami az aprítás során megsérülő sejtekből kiszabaduló allináz enzim hatására allicinné alakul át. A fűszeres szagú, antibakteriális hatású, bomlékony allicinből egyrészt szagtalan ajoen, másrészt a fokhagymára jellemző szagú, illékony vegyületek keletkeznek. 
A fokhagyma a házi kolbász, számtalan húsétel, levesek, főzelékek, mártások, saláták nélkülözhetetlen adaléka, de elképzelhetetlen nélküle a pizza, vagy a spagetti, a fokhagyma krémlevesben pedig övé a főszerep. Fogyaszthatóak a friss, vagy olajban, alkoholban tartósított gerezdek, a savanyított bulbillik. Forgalmazzák szárítva, tabletta, kapszula formában is. A fokhagyma a magyar népi orvoslás egyik mindenese. A globális kereskedelemben elterjedő fajták mellett nagyon fontos a hagyományos zamatú, előnyösebb hatóanyag összetételű hazai tájfajták (pl. Szurdokpüspöki, Cigándi, Makói őszi és tavaszi), helyi változatok fenntartása, és használata.

Gránátalma [Punica granatum]

A gránátalma a mirtuszfélékkel rokon növény, és a gránátalmafélék családjába (Punicaceae) tartozik. Bokortermetű, esetleg kis fává fejlődik, lombkoronája sűrű. Az 50-100 cm-es törpe változatok kivételével magassága 1-5 m között változik. Fiatal hajtásai többé-kevésbé négy élűek, zöldes-piros, majd idősebb korban szürkés-barna, barna színűek lesznek. Az idős ágakon tövisek is megjelenhetnek. Levelei sűrűn állnak, átellenes állásúak, rövid nyelűek, fényes-zöldek és kissé bőrneműek, de nem örökzöldek. A rövid kocsányú, vagy ülő virágai a hajtások csúcsain és a levelek hónaljában jelennek meg. Egylaki, egy- vagy kétivarú virágú növény. Jellemző az öt élénkpiros csészelevél és az öt, leggyakrabban korall-, vagy világos-piros sziromlevél. Vannak telt virágú díszváltozatok is. 
Hazai körülmények között inkább fokozott téli gondozásra szoruló díszcserje, legfeljebb csak a jól áttelelő és korán virágzásnak induló bimbókból remélhetünk gyümölcsöket. Az alsó állású magházból a vacokkal együtt nagy, gömbölyded álbogyótermések képződnek, amelyek csúcsi részén koronaszerűen megmaradnak a vaskos csészelevelek. A termésfal éréskor sima, fényes, piros, sárgászöld, fehéres, ritkán feketésibolya színű, könnyen vágható, később megkeményedik. A termés belsejét szivacsos szövetből álló, hártyás válaszfalak tagolják több üregre, amelyekben több száz, szabálytalan bunkó vagy bab alakú, sárgás vagy skarlátvörös mag van. Leggyakrabban kemény, de puha magvú típusok is előfordulnak. A magvakat borvörös, kocsonyás, bő levű magköpenyek veszik körül, amelyek a termés ehető részét képezik. A gyümölcs leve édeskés – savanykás, kissé fanyar. A hús szárazanyag-tartalma eléri a 20%-ot. Nyers fogyasztásra az édeskés típusok a legkellemesebbek. 
A gránátalma gyógyászati felhasználása kis- és közép-ázsiai őshazájában és meleg éghajlati termesztési körzeteiben 3000 évre nyúlik vissza. Jelentőségét az emberiség számára mitológiai források, irodalmi alkotások és képzőművészeti alkotások bizonyítják. A szerelem, termékenység, a megújulás jelképének, szellemi és testi erősítőnek tartják, és ma is kutatják egészségmegőrző tulajdonságait. Az édes és savanyú termések leve keverten, vízzel vagy ásványvízzel hígítva kiváló üdítő ital. Az üdítő italok mellett gyümölcsfagylaltok, likőrök, szirupok, koktélok, lekvárok és sűrítmények készíthetők belőle, sőt bornak és ecetnek, sörbet és sütemények ízesítésére, mártás és savanyúság, illatszer készítésére is kiválóan alkalmas. A magköpennyel együtt megszárított magvakból készül a savanyú indiai fűszer, az anardana. Az összehúzó hatású terméshéj vérhast, a porrá tört kéreg galandférgességet gyógyít. A gyümölcsből és a kéregből hagyományos textilfestékeket nyernek.
A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz rostokat, A- és C-vitamint, ásványi anyagokat, közöttük nyomelemeket, aminosavakat, növényi fehérjéket, polifenolokat, csersavat, flavonoidokat, bioflavonokat, ellagsavat, antociánokat, létfontosságú zsírsavakat, gyümölcscukrot és poliszacharidokat, fitoösztrogéneket, folsavat. Jelenlegi ismereteink szerint antioxidáns tartalom tekintetében az egyik legértékesebb, nagy hatású gyümölcs. Egyre nagyobb népszerűséget ér el a szívbetegségek és a rák megelőzésében és gyógyításában, ízületi és prosztata bántalmak enyhítésében. Kiváló gyulladásgátló tulajdonsággal egy sor betegség megelőzésében jelenthet segítséget. Különösen a rákos sejtek kialakulását gátló ellagsav leggazdagabb forrása. A polifenolok enyhítik az öregedés tüneteit, és idegrendszert védő hatásuk van. A bioflavonok mérséklik a vérrög képződés esélyét, támogatják a szívműködést, hozzájárulnak az egészséges koleszterin szint fenntartásához.

 

Perui maca (zsázsa, maka) [Lepidium meyenii Walpers, L. peruvianum Chacon]

A perui zsázsa, eredeti nevén maka növényt elég későn, a XIX. század közepén határozták meg botanikai szempontból. Az Andok sivár magashegyvidéki, zord klímájú, 4000 méter magasság fölötti területein fordul elő természetesen, amelyek szélsőséges termőhelyi adottságaihoz alaktani, élettani szempontból alkalmazkodott, és az evolúció során nagy biológiai hatékonyságú anyagokban gazdaggá vált. Hazájában, ahol tápereje és egészséges hatása miatt mintegy 2000 év óta hagyományos élelmiszer- és gyógynövény, is csak ott, a hideg éghajlatú, gyenge minőségű talajokon, organikus kultúrában termeszthető eredményesen, alacsonyabb tengerszint feletti magasságban, melegebb éghajlat alatt nem. 
A perui zsázsa a keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartozik a nálunk is közismert kerti zsázsával (L. sativum), vagy az útszéli zsázsával (L. draba) együtt. Megjelenésében nagyon hasonló az ugyancsak „rokon” retekhez és a tarlórépához, amennyiben szikalatti-szár és főgyökér eredetű répatestét tekintjük. Lágyszárú, két- vagy egyéves, egyes források szerint évelő növény. Földön heverő, kétszeresen szeldelt levelei folyamatosan megújuló tőlevélrózsát alkotnak. Végálló fürt virágzatában fehér, öntermékenyülő virágok vannak, amelyekből kétmagvú becőke termések képződnek. Hasznosított terménye, a répateste, méretét, alakját és színét tekintve igen változatos. Tulajdonságai jól öröklődnek, ezért például színük alapján elkülöníthető az élelmezési és gyógyászati alkalmasságuk. A krémszínűek édes és nagyméretű étkezési répák, a vörösek elsősorban gyógyhatásúak, az édes vagy kissé kesernyés feketék fokozzák leghatékonyabban az erőnlétet. 
A perui zsázsa répája átlagosan 60% szénhidrátot, 10% fehérjét, 8,5% emészthető rostot és 2,2% zsírt tartalmaz. A száraz termény tápértéke hasonló tehát a búzáéhoz, vagy a rizséhez. Fő hatóanyagai az alkaloidok, flavonoidok, glikozidok és fitoszteroidok. Emellett különösen sok szelén, kálcium, magnézium, foszfor, vas, jód, vitamin (béta-karotin, tiamin, riboflavin, niacin, B1-, B2-, B12-, B6-vitamin, C-vitamin, D- és E-vitamin), 19 féle aminósav, eszenciális zsírsav (elsősorban linolén-, palmitin- és olajsavat) található benne. Figyelemre méltó az uridin, almasav és származékai, glukozinolát tartalma. Alkoholos kivonata a központi idegrendszert serkentő, szellemi erőnlétet javító vegyületet tartalmaz; a p-metoxibenzil izotiocianát pedig férfiak és nők esetében egyaránt fokozza a nemi teljesítményt (nemi vágy, ondótermelés, fogamzóképesség).
A perui zsázsa fogyasztása előnyös a megerőltető életmódot folytató, a változó korba jutott, de a gyermekáldást kívánó férfiak és nők számára is. Erősíti a szervezet ellenálló képességét, betegség utáni felépülését, gyors segítséget nyújthat szellemi, testi kimerültség esetén. A hormon-háztartás szabályozásával enyhíti az öregedés folyamatát. Ellenjavallata jelenlegi ismereteink szerint nincs, de a sötét héjú változatok jód-anyagcserére gyakorolt hatása még nem teljesen ismeretes.

Valódi édesgyökér [Glycyrrhiz glabra L.]

A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó édesgyökér fajok szántók, legelők, parlagok évelő növényei. Nálunk két fajuk fordul elő, úgymint az alföldi folyóártereken, réteken őshonos keserű édesgyökér (G. echinata L.), és a mediterráni nyugat- és közép-ázsiai elterjedésű, nálunk termesztett vagy kivadult valódi édesgyökér. 
A valódi édesgyökér erőteljes szárú bokor, amelynek töve több méter hosszú, tarackos. 
Jellemzői a páratlanul szárnyalt levelek, tojásdad-hosszúkás, kicsípett csúcsú levélkékkel. Lilás szirmú, rövid kocsányú pillangós virágai laza fürt virágzatot alkotnak. Hüvelytermései sima felületűek. A gyógyászatban csak a valódi édesgyökeret használják. Régebben a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon kertekben, szántókon sokfelé tartották, de ma már legfeljebb Békés és Csongrád megyében található, olykor parlagokon is. Édeskömény édesfa, mézgyökér és cukorkóró néven is ismeretes. (A keserű édesgyökér nem tarackos, a gyökere sárgás, levélkéje szálkás csúcsú, virágzata tömött, hüvelye tüskés vagy érdes, a gyógyászatban nem használják.) 
Édes gyökerű mivoltát tudományos neve is elárulja. A valódi édesgyökér hatóanyagai közül legfontosabbak a triterpénvázas szaponinglikozidok, mint a cukornál 50-200-szor édesebb, vízoldékony glicirrhizin, melynek aglikonja a glicirrhetinsav. A szaponinok mennyisége eléri a 15-24%-ot. Mellettük 1%-ban flavonoidvegyületek (közülük a fontosabbak a likviricin és az izolikviricin), poliszacharidok és egyéb anyagok – kumarinok, szterolok és cukrok – is vannak.
A begyűjtött valódi édesgyökér gyöktörzset és gyökeret megtisztítják, ceruza vastagságú részekre darabolják. A népi gyógyászatban frissen, szárítva rágcsálják, gyógyteának elkészítve fogyasztják, például köhögés, szamárköhögés és influenza esetén. Gyűjtési ideje októbertől áprilisig tart. Cukorsziruppal főzve, sütemények nedves alapjához adagolják, élelmiszer- és gyógyszeriparban ízfokozóként használják, valamint a medvecukor (bocskorszíj) anyaga. Áruforgalomba szárított hámozatlan és hámozott, egész rúd formájában vagy kis kockákra felaprítva kerül. Drogja (Liquiritiae rhizoma et radix) a hazai és az európai gyógyszerkönyvek többségében, továbbá a kínai gyógyszerkönyvben (a G. uralensis Fisch. és a G. inflata Blat. gyökere is) hivatalos. 
A modern fitoterápiában a valódi édesgyökér drog, kivonatai és hatóanyagai gyakori alkotórészei a gyógyteakeverékeknek, a galenusi és gyári készítményeknek. Jó köptető, nyálkaoldó és köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő hatást fejt ki, de alkalmazzák simaizom görcsök oldására is (pl. vese- és epekő). Újabb kutatások immunerősítő, antivirális, májvédő, klimaxot enyhítő, ekcémát, gyomorsav túltengéses fekélyt gyógyító hatását bizonyítják. Antibakteriális és antivirális tulajdonságát, a glicirrhizinnek tulajdonítják. Görcsoldó hatásáért jórészt a flavonoidok a felelősek. A drog glicirrhizin-mentesített kivonata, a glicirrhetinsav, és a belőle előállítható karbenoxolon is gyulladáscsökkentő és fekélyellenes hatású. 
Az édesgyökérdrog hazánkban szabadon forgalmazható, és az Európai Unióhoz tartozó országokban is a leggyakrabban használt növényi drogok közé tartozik. Tartós terápiás alkalmazása azonban orvosi ellenőrzés nélkül nem ajánlatos.  Nem kívánatos mellékhatásai között tartják számon ugyanis a magas vérnyomást, a só- és vízháztartási zavarokat, a súlynövekedést. Bizonyos szív- és vesebetegségek, azok gyógyszeres kezelése esetén ellenjavallt.

Kínai angyalgyökér [Angelica sinensis (Oliv.)Diels]

A kínai angyalgyökér egy távol-keleti aromatikus növény, amely Kína, Japán – ahol széles körben termesztik – és Korea hűvös, nyirkos hegyvidéki rétjein, folyóvölgyeiben és parti területein él. Az ernyősvirágzatúak családjába (Apiaceae) tartozik úgy, mint a hazánkban is előforduló orvosi angyalgyökér (A. archangelica), vagy a fűszeres zöldség sárgarépa, petrezselyem, zeller.
A kínai angyalgyökér kétéves dudvásszárú növény. Termesztés esetén virágzatát eltávolítják, hogy gyökérzetét nevelje. Hengeres szára 1-2,5 m magasra nő, üreges, csomókkal tagolt, felülete síma, helyenként antociános. Alsó nagy, többszörösen szeldelt és fűrészes szélű levelei a szárat körülvevő felfújt, hüvelyes levélalapokból erednek. Tekintélyes méretű, összetett ernyő virágzatát számos hímnős, idegentermékenyülő, zöldes-fehér virág alkotja. Termése hosszúkás-elliptikus ikerkaszat, amely két sárga színű, szárnyas résztermésből áll. 
Habár a növény minden része gazdag illóolaj járatok hálózatában, drogként a főgyökérzetét alkalmazzák. Vaskos, nagy méretű karógyökere gazdagon elágazik, ráncos, héjkérge sárgásbarna, bele fehér és krémszínű lehet. Megfelelő méretű gyökérzet három év alatt fejlődik ki. A betakarított gyökeret előkészítés után aprítják, szárítják, őrlik, por vagy tabletta alakban formulázzák. Tea és üdítőital formában is használatos.
A száraz gyökér íze kesernyés, édes és csípős. A hagyományos kínai orvoslásban évezredek óta étvágygerjesztő, szív-, tüdő- és májfunkciót erősítő, valamint béltisztító, továbbá vérfrissítő szerként használatos. Szabályozza a szívműködést, javítja a koszorúér és a perifériás keringést, csökkenti a vérnyomást. Mindenekelőtt azonban „női ginzeng“-ként vált ismertté, amely szinte minden nőgyógyászati panasz, szülés, betegség utáni és általános kimerültség esetén alkalmazható.
A jó minőségű friss kínai angyalgyökér színe kívül barnás, belül fehér, és általában 0,4-0,7% sokféle összetevőjű illóolajat, 40% szaharózt, 0,675% A vitamint és karotinoidokat, 0,25-0,4 mcg/100g B12 vitamint, továbbá E vitamint, aszkorbinsavat, folsavat, biotint, számos fitoszterolt, kumarint és kumarin származékokat, flavonoidokat, ásványi makro- és mikroelemeket, nagy molekulatömegű szénhidrátokat tartalmaz. Gazdag kémiai összetételének köszönhetően hatásspektruma görcsoldó, véralvadásgátló, vörösvértest képződést segítő, immunrendszert erősítő, baktérium- és vírusölő, antioxidáns tulajdonságaival bővül. Terhesség, szoptatás ideje alatt, fokozott napfény érzékenység esetén használata nem ajánlatos.