Tisztelt Látogató!

Honlapunkon olyan magyar újgenerációs egészség-megőrző készítményekkel találkozik, melyek kifejlesztését hosszú évek hazai és külföldi gyógyszerkutatási tapasztalata alapozta meg. Hazai gyártás +
+ szigorú minőségellenőrzés +
+ megbízhatóság!

= Pharmaforte - A természet erejével™

10 fontos szempont, amiért érdemes Pharmaforte termékeket választani

ÍRJ POZITÍV VÉLEMÉNYT a google maps-en, és KAPSZ 100 AJÁNDÉKPONTOT amit levásárolhatsz! Vélemény írás után, a felső menü kapcsolat linkről jelezd hogy írtál, és email címedhez jóváírunk levásárolható pontokat!

Vitamin-ABC, Mire is jók a vitaminok?

		A-vitamin és béta-karotin 1913-ban szinte egyszerre, egymástól függetlenül fedezték fel ezt a vitamint a Wisconsin Egyetem és a Yale Egyetem kutatói saját kutatólaboratóriumjaikban. Részletek
		B-vitaminok A tiamint fedezték fel elsőnek a vitaminok közül. Kazimierz Funck lengyel származású biokémikus nevéhez fűződik, aki 1911-ben a vitamin kifejezést megalkotta. Részletek
		C-vitamin és P-vitamin Ez a vitamin birtokolja a legnagyobb mennyiségben szükséges vitamin címét. Szent-Györgyi Albert biokémikus izolálta először a C-vitamint paprikából, munkásságáért 1937-ben Nobel-díjat kapott. Részletek
		D-vitamin A XIX. század másodi felében élő ember számára a csukamájolaj jelentette a kanalas csodaszer orvosságot.utatni a csukamájolajban található D-vitamint. Részletek
		E-vitamin Az E-vitamin fiatal tagja a vitaminok családjának, története csak a XX. század elejére nyúlik vissza. Részletek
		K-vitamin Az 1930-as években a szakemberek az étkezési szokások drasztikus következményeit vizsgálták. Részletek

A vitaminokról általában

A vitamin elnevezés két latin szó összetételéből alakult ki: a "vita", mint élet és az "amin", mint nitrogéntartalmú vegyület. Később kiderült, hogy nem minden vitamin nitrogéntartalmú vegyület, de az elnevezés ekkor már visszavonhatatlanul elterjedt.
A ma ismert 19 vitamin mindegyikét 1910 és 1941 között azonosítottákannak ellenére, hogy már 150 évvel korábban is voltak a vitaminok jelenlétére utaló írások. 1749-ben James Lind fedezte fel, hogy a citrusfélék fogyasztása segít megelőzni a skorbutot, és kifejezetten ajánlotta hajósoknak a narancs és a citrom fogyasztását hosszú felfedező utazásaik során. Lind ajánlását a Brit Haditengerészet el is fogadta, azonban nem mindenki ismerte el. Sokan teljes meggyőződéssel állították, hogy rendes higiéniával, testmozgással és a legénység jó moráljának fenntartásával megelőzhető a skorbut. Még a 20. század elején, a két Antarktisz expedíció idején uralkodó elfogadott orvosi álláspont szerint is a skorbutot a romlott konzervek okozzák. A skorbut tovább tizedelte az expedíciók legénységét. A századforduló idején még csak nagyon kevesen voltak, akik egészségi szempontból jelentőséget tulajdonítottak a változatos táplálkozásnak.
1884-ben Takaki Kanehiro a Japán Haditengerészet Angliában tanult orvosának tűnt fel, hogy a „beriberi”-nek nevezett betegség főként az inas legénységet tizedeli, míg a magasabb rangú legénységet nem. Ez idő tájt a japán alsóközépréteg jellemző tápláléka volt a hántolt fehér rizs, míg a tehetősebb réteg körében már elterjedt a nyugati országoktól átvett vegyes étrend. A tengerészet támogatásával két csatahajó egyenlő számú legénységén végezhetett kísérletet. Az egyik hajó legénységének csak fehér rizst adtak, míg a másik hajó legénysége kapott húst, halat, árpát, rizst és babot. Az első hajó tagjai közt 161 megbetegedést és 25 halálesetet regisztráltak, míg az utóbbin csak 14 megbetegedés volt, haláleset egy sem. Ez volt az első meggyőző bizonyíték arra, hogy a nem elégséges diéta is okozhat betegségeket.
1897-ben Christian Eijkman felfedezte, hogy a hántolatlan rizzsel táplált csirkék körében eltűnt a beriberi (beriberi: kóros B1-vitamin hiányra visszavezethető szív-, izom-, emésztő- és idegrendszeri betegség). A következő évben Frederick Hopkins úgy vélte, hogy néhány étel tartalmaz az ismert alapvető tápanyagokon (fehérje, szénhidrát, zsír, víz) kívül kiegészítő anyagokat is. 1929-ben Eijkmant és Hopkinst Nobel-díjjal jutalmazták több vitamin azonosításáért.
Szent-Györgyi Albertet 1937-ben tűntették ki orvostudományi Nobel-díjjal a C-vitamin azonosításáért és egyben a skorbut rejtélyének megoldásáért. A későbbiekben még további öt orvosnak ítéltek oda Nobel-díjat vitaminokkal kapcsolatos kutatásaik eredményeiért. Bizonyos, hogy a vitaminok és a változatos étrend fiziológiai hasznosságát feltáró felfedezések számos egykor halálos betegség eltűnését okozták.
A vitaminok definíciójára ma számos megfogalmazás létezik. Az egyik meghatározás szerint a vitaminok olyan szerves vegyületek, amelyek feltétlenül szükségesek testünk működéséhez, növekedéshez, a sejtekben zajló anyagcsere-folyamatokhoz, a sejtek, szövetek regenerációjához és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség megőrzéséhez. Egy egyszerűbb megfogalmazás szerint az olyan szerves vegyületeket nevezzük vitaminnak, amelyeket a szervezet nem képes a normális működéshez szükséges mennyiségben szintetizálni, hanem táplálék útján kell részben vagy egészében beszereznie. A vitaminok önmagukban nem jelentenek energiaforrást, de olyan jelentős kémiai folyamatok résztvevői, amelyek segítik az alapvető tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsír és víz) hasznosulását a szervezetben. A vitaminok biokémiai szempontból számos funkciót töltenek be. A hormonokhoz hasonlóan szabályoznak anyagcsere-folyamatokat (pl. D-vitamin), irányítják a sejtek, szövetek növekedését, osztódását (pl. E-vitamin és néha a C-vitamin). A vitaminok legnagyobb köre (B-vitaminok) kémiai csoportokat, elektronokat közvetít az egyes molekulák között, mintegy katalizátorként segítve az enzimek munkáját.
A vitaminok alapvetően két nagy csoportra oszthatók: • A zsírban oldódó vitaminokat (A, D, E, K) a szervezet hosszabb ideig raktározza, felszívódásuk azonban étrendünk zsírtartalmától függ. • A vízben oldódó vitaminok (B-vitamin-csoport: B1-, B2-, B6-, B12-vitaminok, niacin, pantoténsav, biotin, folsav és a C-vitamin) különböző mértékben, de gyorsabban ürülnek ki szervezetünkből, ezért rendszeres pótlásukra van szükség.
Az, hogy pontosan mennyi vitaminra van szükségünk számos tényezőtől - kortól, nemtől, fizikai aktivitástól, táplálkozási szokásoktól, szervezetünk biokémiai funkcióitól, a táplálék egyéni felhasználási képességétől - függ.